A magas hegyvidék minden szépsége és változatossága ellenére huzamosabb idő után fárasztóan is hathat. A körülzártság, a tágas horizont hiánya, a körénk tornyosuló hegyóriások, a sötétlő szurdokok idővel nyomasztóan telepednek a kedélyre: ez az Alpendruck, amely a ritkább magaslati levegő hatására néha szorongó, fojtogató érzésben, léghiányban is jelentkezik. Ezért ajánlatos, hogy az utas — hacsak nem szenvedélyes hegyi vándor — váltakozva keresse fel a magashegyi tájakat, és a Mittelland szelídebb vidékeit s ez utóbbi gyönyörű tavain és régi városain pihentesse meg az Alpok monumentális és drámai látványában elfáradt szemét.
A Mittelland is bővelkedik természeti szépségekben. Ide nyúlnak ki a magas Alpok völgyeit lezáró nagy tavak, lefolyásuk festői városaival. A dombvidéket szintén igen sok kisebb-nagyobb tó ékesíti, partjaikon békés ligetek körül kedves városok, üdülőhelyek és romantikus vízi várak. Svájc azért itt is a hegyek országa marad, több tekintélyes, erdős, 1000 méter fölé nyúló hegyvidék tarkítja a dombvidéket, a gyors folyású folyók mély völgyeket, sok romantikus szurdokot is hasítottak közéjük. A Mittelland fő ékességei mégis történelmi hangulatot árasztó városkái és a dombjait koronázó sok középkori vár.
A magas Alpok vidéke — a közéjük ékelődő Rhone és Rajna völgyei kivételével — nem kedvezett városok alakulásának, itt még a kantonok fő városai is nagyobbrészt falvak, mégha olyan városias kinézésűek is emeletes házaikkal, mint Altdorf vagy Glarus. Az igazi városok hazája a Mittelland. Itt találjuk a tipikus középkori városkákat is, amelyekben Svájc annyira gazdag. Ezek megismerése legalább annyi élményt nyújt, mint a magas hegyek világa.
A városok természetesen simulnak a táj környezetébe. Ha a mindenütt adódó kisebb magaslatok egyikéről tekintünk rájuk, képük egyben fejlődésük körülményeit is feltárja. A tavak kapuvárosai, mint Zürich, Luzern, Genf, Thun vagy Stein a legfontosabb folyók tavi kilépő helyei köré telepedtek a középkori hajók átrakodó- és vásárhelyeként. Rendszerint különböző tájegységek peremvárosai is. A hídvárosok, mint Schaffhausen, Baden, vagy a hivatását nevével is tanúsító Brugg, fontos útvonalak folyami átkelőhelyén alakultak ki; itt a város központja, lelke maga a híd, amely körül kiépült. Az egykori feudális várak köré települt városok — mint Rapperswil, Nyon, Neuchátel — felett ma is uralkodik a vár, amelynek kiszolgálására tapadtak lábaikhoz a kanyargó utcácskák házai. Sok városka maga is dombtetőre húzódott, egészében is megőrizve vár jellegét (Gruyéres, Regensberg). Alapításuk stratégiai indítékai első pillantásra felismerhetők a fontos folyók éles U kanyarú szurdokaiba benyúló magas földnyelvekre települt Bern és Fribourg festői fekvésén.
Régi metszeteken igen szépen rajzolódnak ki e természethez—történelemhez idomult formák, a város jellegét meghatározó várfalak és védőtornyok (a „polgár” svájci—német kifejezője: „Burger” is a „vár”-eredetre utal). Ma a fejlődés átlépte ezt a védőövezetet, a nagyobb városok egykori kapuikon át kinyúltak a tájba, szélesre terülő modern negyedeket telepítettek maguk köré. A hegyi városkák lakóinak utódait is a völgyi vasúti állomás köré telepítette a forgalom parancsszava. Célszerűek, higiénikusak, kulturáltak ezek a modern részek, gyakran kertváros jellegűek. Mégis melyik utas szállana ki Aarau vagy Zug állomásán, a körülötte sorakozó századvégi stílusegyveleget tükröző vagy modernül sima kockaépületek, toronyházak megtekintésére, ha nem tudná, hogy mögöttük valahol, egy középkori vártorony ásító kapuja mögött ott szorong érintetlen szépségében a régi városka, ódon utcáival.
Svájc egész múltja és polgári jellege sűrűsödik össze ezekben a városokban. Utcáik nem büszkélkedhetnek olyan palotákkal, mint a környező országoké. Itt a polgári életmód és ízlés alakította az épületeket, takarékos mértéktartás, de a kényelem igénye is. E polgárházak módosak és komótosak. Magukkal hozták őseik, vidékük parasztházainak alapformáit, de nagyobb méretben, erőteljesebben örökítették kőbe. Gazdáik szépérzékét az egyszerű homlokzaton csak míves kapuk, itt-ott kiugró, dúsan faragott zárt erkélyek, néhol tarka freskók vagy mérműves ablakok elégítik ki, és gyakran csak a párkányok, erkélyek gazdag virágdísze. A jómód legtöbbször a homlokzatok mögé rejtőzik, ahol esetleg árkádos udvarok, meglepően pompás előcsarnokok, lépcsőházak és régi bútorokkal berendezett faburkolatos, igen lakályos szobák, termek fogadnak, művészi csempézetü díszkályhákkal.
Kifelé azonban e polgárházak szerényen simulnak egymáshoz: szépségük harmonikus együttesükben bontakozik ki elsősorban az utcasorokban, amelyek a városka alapvonalait meghatározó folyó, városfal vagy hegyoldal vonalához simuló hajlataikkal sok szebbnél szebb városképet tárnak fel. Hangulatos beszögellések, terek teszik a sétát változatossá. Ezeknél gyakran magányos fa árnyában vagy egy árkád alatt meghúzódó pad kínál pihenőt, békés szemlélődést, jellemző mindenütt a középkori háziasszonyok találkozóhelye, a sok kút, díszes oszloppal, élénken festett aranyozott figurákkal, virágokkal övezett medencével, amelybe szüntelenül csobog a hűs vízsugár. A főbb útvonalak időmart terméskövekből emelt kaputornyok gótikus vagy román ívei alól indulnak. A központ felé általában vásártérré szélesülnek, amelyre büszkén tekint a városháza, mellette, esetleg az utcasorba ékelve zömök Zytturm („időtorony”), nagy színes órával kongatja az idő múlását.
A polgári öntudat ezekben a középületekben nő nagyra. A kantoni és városi Rathausok méltóságos és erőt sugárzó homlokzataiban, díszes csarnokaiban, mennyezetes termeiben. A fegyver csarnokok (Zeughaus) és gabonaraktárak (Kornhaus) célúkra koncentrált, tekintélyes épületeiben. A vaskos — részben, sőt néhol egészben ma is álló — városfalakban, díszesen kiépült, gótikus sisakú kaputornyokban, bástyákban. Az egymással vetélkedő céhházak kazettás mennyezetű termeiben, meghitt középkori ivócsarnokaiban, később rokokó ízlésre finomodó szalonjaiban. És mindenek felett a főtemplomok tömör román falaiban, oszlopaiban vagy sudáran felívelő csúcsíves formáiban. Érdekes módon ezeket az ősi formákat főleg a reformált templomok őrizték meg. Oltár-, kép- és szobordíszüktől megfosztott belső tereik hűvös, szigorú szépségébe, manapság mind több helyen pompázó virágcsokrok lopnak színes hangulatot, esetleg modern gobelin-szőnyegek vagy festett ablakmozaikok. A katolikus városok szentélyeinek ilyen archaikus hangulatát legtöbb helyen elnyomta az ellenreformáció korában felviruló barokk pompa.
E régi városrészek legmegejtőbb varázsa, hogy történelmi patinájukat, egységes hangulatukat nem bontják meg a század végi szecesszió és modern korunk épületei. (Csak egyes nagyvárosokban — mint Basel, Zürich, St. Gallen és Genf — más a helyzet, ahol az új beékelődött a régibe, elnyomta ezt, de még ezekben is találunk érintetlen, hangulatos régi utcákat,tereket.) Korunkban már minden város féltve őrzi múltjának e részeit; Majd minden városban múzeumok mutatják be a feudális múlt és azt legyőző polgári fejlődés emlékeit. Régi polgári otthonok egész szobáit, lakóik életét, falon függő képeit, kézműves- és iparművészeti tárgyakat, helyi érdekességeket, templomaik, egykori kolostoraik műkincseit gyűjtötték itt össze a kantonok és városok. Az államszövetség ugyanis csak egyetlen közgyűjteményt tart fenn, igaz, hogy ez a legteljesebb: a zürichi Schweizerisches Laridesmuseum. A nyilvános képtárak művészeti gyűjteményei is a kantonok kezelésében vannak. Természetesen nem vetekedhetnek nagy európai múzeumok — főként fejedelmi hagyatékokon alapuló — gyűjteményeivel, mégis Genf Historisches Museuma K. Witz és Liotard képeivel, Bern Kunstmuseuma N. Manuel, F. Hodler műveivel, főként pedig a Klee-hagyaték gazdag és kitűnően kommentált modern anyagával, Baselé a késői középkor mestereinek és Holbein remekeivel, Böcklin, Hodler és a modern irányzatok reprezentatív művészeinek festményeivel, a hasonlóan gazdag és sokoldalú zürichi Kunsthaus Segantini és Giacometti műveit is bemutató gyűjtésével — nemzetközi viszonylatban is állják a versenyt.
Érdemes tehát az alpesi tájakon kívül legalább ugyanannyi időt szakítani útiprogramunkban a városokra is. A választék igen gazdag. Itália kivételével nincs még egy ország, ahol ilyen sok a teljes épségben fennmaradt történelmi város, és még Olaszország sem dicsekedhet több olyan városkával, amelyeket — mint Murien vagy Gruyeres — még ma is hiánytalanul öveznek középkori várfalaik, sőt a falakon kívül sem zavarják a kor hangulatát modern negyedek. Tucatszám lehetne még felsorolni azokat a kisvárosokat, amelyek tereit, utcáit járva a Faust vagy más romantikus opera színterén érezzük magunkat. Ez a varázsos történelmi hangulat ejt rabul akár a kis Stein gerendavázas, freskós utcáin, akár Fribourg gótikus, Schaffhausen reneszánsz polgárházainak faragott keretű ablakai, Chur régi negyedének falai vagy Bern árkádai alatt sétálunk, akár pedig a ‘Neuchatel festői vára tövében meghúzódó tipikusan francia polgárházakra tekintünk.
Kirándulások Ausztriában